Hát szóval megérkeztem, igaz egy kicsit előbb, mint kellett volna, de nem sokkal. Így is 3610grammal és 53-55 centiméterrel (ebben vannak viták anyának 53at mondtak apának 55öt a kis könyvemben 54 cm van írva).
Anyáék már nagyon vártak, mert anyu már akkor két hete bent volt velem a kórházba, mert baj volt az epéjével hála az égnek csak figyeltek minket egyikünknek sem volt semmi komoly baja.
Azon a vasárnapon mikor születtem bent volt anyunál a bátyuskám és Ildi mama. Anya sokat játszott Ákoskával aznap, és erre én is kíváncsi voltam, tehát mikor 6órakor elmentek szóltam anyunak, hogy ki akarok jönni. Őt megvizsgálta egy doktor bácsi és már vittek is le minket a szülőszobára. Itt két órát egy vizsgálóban töltöttünk, mert azért féltem kibújni, és azt mondták nagyon gyengék és rendszertelenek a fájások, amit anyu érzett. De erősebb volt a kíváncsiságom és azt mondták én bizony az éjszaka kibújok. Szóltak a nővér nénik anya doktor bácsijának és szülész nénijének anya pedig apának, hogy jövök kifelé.
Egy kicsit féltem kijönni ezért anya kapott gyógyszert és infúziót miután előkészítették a kijövetelemre. És sokat kellet állnia, ami nagyon nehéz volt, mert akkor már nagyon fájt a pocakja, de apa ott volt és nagyon sokat segíttet neki. Majd hajnali 1:53 perckor kidugtam a fejem és kibújtam majd jól ráordítottam a világra. De az azért jó volt mikor rátettek anya hasára és hallottam a szívverését. Apa hősiesen elvágta a köldökzsinórt és egy néni elvitt megmosdatni. És visszavittek szép tisztán egy kicsit cicizni anyuhoz ott el is aludtam, úgyhogy elvittek csicsikálni engem is és anyut is. Másnap reggel anya jött értem és azóta vele vagyok.
Hát ez a születésem története most növögettek, hogy szép nagyfiú legyen belőlem.
És igen most már 90%, hogy fiú vagyok:
Hahó mindenkinek, van egy jó hirem: létezem.
Bizony én Németh picur (Zsolt Kristóf ha fiú és Nóra Klaudia ha lány leszek) megfogantam anya pocakjában. Bár váratlan kincs voltam anyuék már most szeretnek és kiváncsian készülnek jöttömre.